Futás közben szervezetünk a futás sebességével egyenes arányban használ el energiát. Ha ez az energia nem pótlódik éppen olyan gyorsan, mint ahogy felhasználódik, izmaink nem képesek munkájukat az eddigi ütemben folytatni, s ezért lassításra vagy leállásra kényszerülünk.

Energia-raktárak
Táplálékaink elsősorban szénhidrát- és zsírtartalmuk útján biztosítanak számunkra energiát. A zsírt a szervezet addig tárolja, amíg annak felhasználása iránt szükség nem mutatkozik.
A szénhidrátok – akár cukor, akár keményítővegyületek – a szervezetben lebontódnak és glikogén, azaz számos egymással kapcsolt cukormolekula formájában tárolódnak. A glikogén egy részét a máj tárolja, s innen a vércukorszint „feltöltéséhez” használódik fel az agy számára nélkülözhetetlen glukóz-ellátás szinten tartása érdekében, míg a fennmaradó nagyobbik részét maguk az izmok tárolják.
A glikogénnel együtt víz is tárolódik, mégpedig minden egyes gramm glikogénre számítva 3 gramm. A csupán egy vagy két edzés után észlelt testsúlyveszteség az elégetett „tüzelőanyag” és a tárolt víz verejtékezés útján történt vesztéséből ered.
A zsírt a zsírszövetek és az izomsejtek tárolják. A zsírszövet sejtjei egyszerű tároló tartályként működnek, amely a fokozott zsírfelvétel kapcsán kitágul, koplaláskor viszont összehúzódik. A zsírmolekulák lebontásakor zsírsavak és glikogén szabadulnak fel, amelyeket azután a vér szállít az izmokba, ahol felhasználódnak.
Az átlagos vékony testalkatú felnőtt férfi szervezete mintegy 15 százalék zsírt, a hasonló testalkatú felnőtt nőé pedig mintegy 25 százalék zsírt tartalmaz. A hosszútávfutó testében ennél jóval kevesebb a zsírtartalom.

Energia termelődés
Energia akkor termelődik, amikor a parányi erőművekként működő izomsejtek oxigén jelenlétében szénhidrátokat és zsírokat elégetve az adenozin-trifoszfát ATP néven ismert biokémiai terméket hozzák létre. Az ATP az az anyag, amely az izommunka néven ismert tevékenységet ténylegesen elvégzi. E folyamatot aerob anyagcserének nevezik, mivel oxigént igényel.
ATP oxigén hiányában is termelődhet, de ez esetben kizárólag szénhidrátból, zsír felhasználása nélkül jön létre. Ezt a folyamatot nevezik anaerob anyagcserének.
Azt, hogy a szervezet e két eltérő energiatermelő folyamat melyikét választja, többféle tényező befolyásolja (futás intenzitása például). A hosszútávfutó sportja aerob sport.
Az sem mindegy, hogy ezt az energiaigényt milyen jellegű tápanyagokból fedezzük. A sportolók számára 60 % szénhidrát-, 15 % fehérje-, 25 % zsírbevitelt tartanak ideálisnak a szakemberek.
Megfelelő mennyiségű víz, nyomelem, ásványi anyag, vitamin szükséges ezen a tápanyagok hasznosulásához és energiává alakulásához.

maratonfutas.huTáplálkozás
Futás közben szervezetünk a futás sebességével egyenes arányban használ el energiát. Ha ez az energia nem pótlódik éppen olyan gyorsan, mint ahogy felhasználódik, izmaink nem képesek munkájukat az eddigi ütemben folytatni, s ezért lassításra vagy leállásra kényszerülünk. Energia-raktárak Táplálékaink elsősorban szénhidrát- és zsírtartalmuk útján biztosítanak számunkra energiát. A zsírt a szervezet...