Ha nem vagy futó, akkor nem mindig értitek meg egymást a maratonistákkal, félmaratonistákkal. Ugyanaz a nyelv, aztán mégis… Ők a saját szlengjükkel társalognak, és néha olyan kérdéseken vagy megjegyzéseken is fel tudják magukat húzni, amikről te azt gondolnád, hogy teljesen ártalmatlanok. Ismerős a szuituáció? Segítsünk ezen! Álljon itt néhány olyan tipikus mondat, amit semmiképp ne mondj egy maratonistának! Ne is kérdezd tőle!

 

1.     Ne mondd: a futás olyan unalmas!

Senki nem szereti azt hallani a kedvenc hobbijáról, hogy unalmas. Hiszen számára az az élet! Aki pedig olyan futó, hogy annyira azért NEM szeret futni, csak muszáj neki – na az meg nem akar erre állandóan emlékezni.

Helyette inkább kérdezd meg egy futó ismerősödet, hogy ő miért tartja érdekesnek. Lehet, hogy másként látod ezután te is a futást.

 

2.     Ne kérdezz olyanokat, mint pl.: miért nem fogysz tőle?

Gyakori eset a futóknál, hogy bizony a futástól nem fogynak, pedig szeretnének. Pláne akkor áll ez a megállapítás, ha egy hosszútávú eseményre készülnek, mint egy maraton. De ők ezt igazából tudják maguktól is, nem kell emlékeztetni őket állandóan.

Helyette inkább tudakold meg azt, hogy milyen előnyét látják a futásnak! Energikusabbnak érzik magukat, csökken a stressz? Ha átgondolják, megtalálják majd az okát, hogy miért jó futni, és ez nem feltétlenül a fogyás.

 

3.     Ne értetlenkedj azon, hogy miért ideges egy futó, ha megsérül!

A nem futók számára nehéz megérteni, milyen lehet az, amikor az orvos azt mondja: nem futhatsz. Hidd el, nagyon rossz ilyet hallani.

Helyette inkább próbálj meg együttérző lenni ilyenkor. Értesd meg vele, hogy te tisztában vagy avval, milyen kemény munkát végzett a sérüléséig, és megérted a csalódottságát. Próbáld meg elterelni a gondolatait a sérüléséről!

4.     Sose kérdezd meg, hogy vajon biztonságos-e lefutni egy maratont!

Akármilyen jószándékúan is kérded ezt, valójában ez nem a te dolgod. Majd a sportorvos megmondja, biztonságosan lefuthat-e az illető egy maratont vagy sem.

Inkább érdeklődj az edzéseiről, hogy hogyan készül arra, hogy valóban sérülésmentesen le tudjon futni egy 42 kilométeres távot – a futók szeretik a hallgatóságot, akiknek mesélhetnek.

 

5.     Ne mondd, hogy undorító a lába!

Igaz, hogy a maratonisták lába általában nem tartozik a legszebbek közé, gondoljunk csak a levált körmökre és a hólyagokra, a kérges lábujjakra… Nem segíti az önbizalmukat, ha állandóan erre figyelmeztetik a futókat, de nem ám!

Inkább mondd azt: ó, ez aztán egy igazi futó láb! Egy idő után az ő saját csúnya lábát már olyannak fogja látni, amivel el lehet dicsekedni! Hiszen ez egy futó láb!

 

6.     Sose mondd a versenyen a futónak, hogy „mindjárt itt a cél”!

Jószándékúan szokták a nézők így biztatni a futókat, akkor is, ha éppen csak elkezdtek futni, de valójában akármennyi is van hátra, a legtöbbször az az örökkévalóságot jelenti a futónak. Pláne, ha a „mindjárt” igazából még vagy negyven kilométer.

Helyette inkább biztasd így: „csak így tovább!”, „kemény vagy!” – ne utalj a távolságra! A versenyző ilyeneket akar inkább hallani!

 

7.     Sose bókolj úgy, hogy „nem tudom elhinni, hogy maratont futsz”!

Világos az elismerő szándék, hogy mekkora nagy dolgot visz véghez a futó, akkorát, hogy az szinte elképzelhetetlen, de emberünk ennek ellenére azt hiheti, hogy te TÉNYLEG nem tudod elhinni, mert ő túl lusta, túl kövér, túl öreg…

Helyette inkább úgy fogalmazz, hogy teljesen le vagy nyűgözve a teljesítménye, elkötelezettsége, kitartása által, emeled kalapodat a döntés előtt, mellyel vállalta, hogy megfelel ennek a hatalmas kihívásnak.

8.     Sose kérdezd meg, hogy ugyan, milyen hosszú konkrétan ez a maraton!

Egyesek bosszankodnak, mások jól szórakoznak ezen a kérdésen. Az vele a baj, hogy innentől komolytalannak érezhetnek minden érdeklődést a továbbiakban, ha már egyszer annak sem jártál utána, hogy mennyi is az a maraton. És nem akarnak téged sem hülye helyzetbe hozni egy olyan válasszal, hogy „egy maraton alapvetően mindig ugyanannyi: 42,2 kilométer”.

Helyette inkább kérdezz rá arra, hogy milyen EZ a maratoni pálya. Érezni fogja, hogy érdekel téged az ő terve, célja, és hogy tisztában vagy vele, hogy minden pálya más és más, minden körülmény hatással van a terv teljesítésére. Ő boldog lesz, hogy ecsetelheti a pálya előnyeit és hátrányait, miután ezeken ő maga már bizonyosan átrágta magát.

 

9. Sose vond felelősségre amiatt, hogy túl sok időt vesz el a családjától, vagy hogy túl sokat költ a versenyeire.
Egy maratonra való felkészülés, igen, sok áldozattal jár. És a legtöbb futóban bizony van némi bűntudat a fentiek kapcsán. De bizonyosan nem szeretik, ha erre még külön fel is hívják a figyelmüket.

Helyette inkább csak mondj annyit, hogy le vagy nyűgözve attól, hogy milyen profin képes a felkészülés mellett is élni a sporton kívüli életét. Kérdezd csak meg, hogy tudja mindezt egyszerre csinálni! Lehet, hogy ő maga hozza szóba a problémákat, de ilyen esetben szóba lehet végre azt is hozni, hogy végül is hogyan válhat egy ember a sport által szellemileg és fizikailag is egy egészségesebb emberré – a családja, barátai örömére.

10.  Ne hasonlítsd össze a futó eredményeit a világsztárokéival!

Minden futó büszke a saját eredményére. Nagyon büszke. És ha azt hallja, hogy oké, de hol van ez a győztes idejétől, akkor ez a jó érzés nagyon hamar leereszt.

Helyette szimplán csak gratulálj a hihetetlen teljesítményéhez. Lehet, hogy te még olyanra sem volnál képes. Kérdezd meg, hogy hogy ment neki. Hadd meséljen! Biztosan van mit! Hogy melyik hírességet előzte meg, vagy hogyan hagyta szinte állva féltávnál akár a saját főnökét. 🙂

 

(Christine Luff-nak a  running.about.com oldalon megjelent cikke alapján. Fotók: futanet.hu és running.about.com)

 

maratonfutas.hu