Éva már a versenyt követő este megírta, hogy miként élte meg a 30. SPAR Budapest Maraton®-t.
Már 10 hónapja folyamatosan edzetten a 30. SPAR Budapest Maraton®-ra. 1415 km-t sikerült összegyűjteni előtte, de ma plusz 42 km hozzáadódott, vagyis 1457 km megvan eddig.
Hogy mi inspirált arra, hogy maratont fussak?
Egyrészről szerettem volna a korlátaimat feszegetni. És a futók alapvetően olyanok, hogy ha már elértek egy célt, akkor onnan felfelé vezet a lépcső, és egyre nagyobb kihívásokat keresnek maguknak. Ez velem sem volt másképp. Eldöntöttem már tavaly november környékén, hogy én 2015. október 11-én maratont fogok futni, és januárban be is neveztem.
Időközben persze más érvek is jöttek, hogy miért pont idén akarok és miért pont október 11-én maratont futni. Azért, mert október 13-án leszek 22 éves, és szerettem volna még 21 évesen átélni ezt az élményt, és igazából ez a szülinapi ajándékom magamnak.
Illetve a maratonfutás közben elhasznált energiát a mamám és mindazok gyógyulására küldöm, akiknek szükségük van rá.
És nekem idén a 30-as szám nagyon fontos, ugyanis ha két számot (ami egy-egy eseményhez köthető) összeadok ennek 30 a végeredménye. (Itt most biztos mindenki kíváncsi lesz, de az egyiket már leírtam…).
Az elmúlt napokban, sőt hetekben már rengeteget gondoltam a maratonra. Egyre közelebb volt az időpont, én pedig zsongtam. Napközben is sokszor azon kaptam magam, hogy már megint máshol járnak a gondolataim… Na, vajon hol? Háát, nem nehéz kitalálni…
És az elmúlt 2 napban aludni sem igazán tudtam a nagy izgalom miatt. De én ezzel már jó előre tisztában voltam, ezért a héten minden nap időben lefeküdtem aludni és jól kipihentem magam.
Tegnap éjszaka/ma hajnalban már nagyon nagy volt bennem is az izgalom (akárcsak a többi maratoni futóban is – főleg, akinek az első). Alig vártam, hogy reggel legyen.
Reggel szépen felkeltem 6:45-kor, 7:15-kor reggeliztem egy keveset, aztán már csak fel kellett öltöznöm és elindulni (már minden be volt pakolva).
8:30-ra kiértem a versenyközpontba, átvettem a futóruhát kényelmesen, leadtam a ruhatárban, aztán már lehetett is beállni a rajtzónába.
Én a 6-os rajtzónát választottam (6:30 feletti átlagtempó), mivel tudtam, hogy 4,5 óránál több lesz az időeredményem. És ez is csak egyfajta segítség volt számomra, hogy ne fussam el az elejét.
9:30-kor volt a rajt, de én kb. 12,5 percre rá haladtam csak át a rajtkapun.
Nagyon jó érzés volt már az elején az, hogy egyáltalán ott állhatok és tudom, hogy percek választanak el attól, hogy én is elinduljak azért, hogy maratonista legyek.
Nagyon szépen tartottam ám a tempót egészen a 22. km-ig (6:30 körüli átlaggal mentem és kényelmes volt). Ebben a részében tényleg nagyon jól éreztem magam, komfortos volt és nem elhanyagolandó, hogy nem esett az eső. Ennek kifejezetten örültem, mert eléggé nagy esőt és szelet jósoltak. Néha az emelkedőkkel nem voltam kibékülve, de alapvetően egész jól ment, tudtam tartani a tempót. Az 5. és 10. km környékén frissítettem fekete ribizli gyümölcshússal (tömény energiazseléhez hasonlít).
A 14. km környékén beszélgettem egy pasival. Azt mondja: „Tök jó a kulacsod. Hol vetted?” Mondom neki, hogy a Sportsdirect-ben. Még dumálgattunk egy kicsit, hogy ő hogy bírja, stb. Aztán megkérdezi, hogy nyomunk egy selfie-t így futás közben? Én meg mondtam: Naná! Vicces volt… De ez is jó a maratonban, hogy ismerkedsz, beszélgetsz és telik az idő, észre sem veszed, hogy futsz.
A 21. km körül már málnás energiazselét toltam be. És természetesen ittam is rá, mert annak csak úgy van értelme.
A frissítőpontoknál nem mindig álltam meg, max. akkor, ha a nálam lévő izo helyett vízre vágytam, vagy esetleg megkívántam a citromot, banánt.
A 23. km kb. a Petőfi hídnál volt, ahol egyébként az egyik fordító is volt. Na, onnan kezdett picit szúrni az oldalam, és néha bele-bele kellett sétálnom, de haladtam szépen, ekkor már 6:40-45 körüli tempóval egészen 25-26. km-ig. Utána már kezdett kicsit fáradni a lábam. Kezdtem lassulni, már 6:55-ös átlagtempóval mentem, mert éreztem, hogy fáradok, és nekem ez a tempó is bőven elég lesz. 28-nál nyomtam be még egy kis gélt, de ott csak egy felet, mert már nem esett jól annyira. Inkább a következő frissítőpont asztaláról ettem egy kis banánt, citromot.
A 7:00-ás átlagot szerintem a 31. km-től kezdtem el elérni, egészen tartva a 37. km-ig, mert ott az 5 órás iramfutók megelőztek.
És a nagy kérdés, hogy mikor jött a fal?
Nálam 33.-nál jelentkezett. Na, onnantól kezdve sűrűsödött a futok-kocogok páros. Iszonyatosan fáradt voltam és fejben ott kellett lennem, mert már csak 9 km volt hátra.
Szerencsére a gyomrommal sem volt semmi probléma. Az utolsó 10 km-en már mertem többet frissíteni, kólát is ittam, jól esett.
De az utolsó 9 km, na az szenvedős volt. Már nem is tudtam igazán, hogy hol fáj, mi a bajom, csak azt akartam, hogy végre beérjek és leülhessek.
Még egy utolsó frissítés kellett a 38. km környékén, ittam egy kis vizet, ettem egy kis banánt és akkor kezdtem visszaszámolni, hogy már csak 4 km, és maratonista leszek én is.
Rengetek szurkoló volt, biztattak, hogy menjünk, ügyesek vagyunk, megcsináljuk, hajrá… Nagyon jól esett ám.
És amikor megláttam a 40-es táblát… Na, az aztán nagyon öröm volt, mert onnan már csak 2 km.
Próbáltam nem belesétálni abba az utolsó 2 km-be, de muszáj volt, mert nagyon fáradt voltam, de így is beértem, és a hivatalos eredményem: 5 óra 2 perc 41 másodperc lett.
Amikor beértem, befutócsomag átvétele után kerestem egy padot és leültem, ettünk, ittunk, mert én nagyon éhes voltam. Aztán átöltöztem és elindultunk haza.
Iszonyatosan jól esett a forró zuhany. Kevésbé éreztem az izomlázat, de most megint kezdem érezni, szóval ez csak egy pillanatnyi hatás volt. A nap hátralévő része a pihenésről, alvásról szólt.
