Egy rosszullét után olyan drasztikus életmódváltásba kezdett Cservák István, s olyan gyorsan leadott húsz kilót, hogy kollégái pedzegették, nem rákos-e… Innen vezetett az út a 31. SPAR Budapest Maraton®-ig, amire viszont nem nevezett volna, ha nem nyer egy ajándék részvételi lehetőséget. De még sokszor szeretné átélni a maratonista-érzést.

cservák istván

Egy éve futok, kb. 2200 kilométert futottam 46 évesen. Fiatalon persze sportoltam sokat a húszas éveimben, de utána cigaretta, ülőmunka, stb…  2014-ben azután hazafelé jövet rosszul lettem, a ketyegő össze-vissza vert, na mondom, itt a vég. Akkor 115 és 118 kiló között mozogtam, már amikor bírtam… Lihegve kötöttem be a cipőfűzőmet is.

Új élet. Cigaretta abbahagy egyik percről a másikra. Kemény fogyókúra, saláta, futás. Négy hónap alatt lement húsz kiló. A munkatársaim (a bátrabbak) félrehúznak és érdeklődnek hogy milyen rákom van. Semmilyen, de élvezem minden percét…

Nem nevezek a 31. SPAR Budapest Maraton®-ra, mert sokallom, meg sehol se vagyok felkészülésben, erre a Hervis Facebookos játékán nyerek egy nevezést… Mindezt egy bordasérülés után három héttel szinte semmi edzéssel. Na jó megyek, rajtcsomag megvan, motiváció megvan, stb…

Úgyse sikerül jeligére, gondoltam bemegyek bringával… Inkább aludtam még és bementem a Dürer kertig autóval. Jobban jártam…

Pont odaértem a 16. kerületi futókhoz ahol páran ismernek, ők egy kis erőt adtak nekem, innen is köszönöm nekik!

Indulás a rajtrácsra, bár a számomon egyes van (zsivány egyes), az csak elírás, mert kb 5:15-6:00 perces ezreket bírok, az meg a négyes zóna. Odaállok a négy óra 15 és a négy óra 30-as iramfutók közé. Lesz, ami lesz alapon. Bekapcsolom az utolsó percben a mindenttudó TomTom órámat, a pulzusom 164, úgyhogy várom a rajtot a kerítésbe kapaszkodva…

Ez így nem lesz jó, mert 160 max pulzust terveztem. Indulás előtt már lemegy 145-ig.

Megvan a rajt. Hat és fél perc alatt eljutok a rajtvonalig. Hősök tere-Andrássy út. Szép ez a város. Sok a szurkoló, sok a szombati “túlórázó”, aki hirtelen egy futóverseny közepébe csöppent.

Nagymező utca, majd a Lánchíd: remekül vagyok, bár előző nap kicsit Unikummal és sörrel kezeltem magam (mivel mással a maraton előtt?), de ennek ellenére jól érzem magam. Két nagyon jó banánt megettem az a kálium szintemet helyrerakta. Ja meg reggel egy sótabletta, egyet elraktam a nadrágzsebembe, hátha kell.

Váralagút, felső rakpart, nagyon sokan szurkolnak, lekötik a figyelmemet, egyszer csak 12 kilométer. A frissítőpontok nagyon jól működnek, le a kalappal a szervezés előtt.

Már csak 30…

Budai oldal legvége, a Nato futáson már voltam itt, jó kis kockakő a Mozaik utca, illetve az Óbudai főtér.

Vissza a budai alsó rakparton már nézem a kilométer jelző táblákat. 19-nél egy fiatal srác belesétál… De arra fut Pöttör Zoli ultratriatlonista, erőt ad a srácnak majd elrohan mellettem, gyorsan utolérem és gratulálok neki hogy 10 Ironman távot csinált 10 nap alatt a nyáron. Vagyis 10×3900 méter úszás 10×180 km bringa és 10×42 km futás. Hihetetlen teljesítmény. Egy felet szerintem bírnék én is… Zoli elrohan, olyan 5 perces ezreket csinál, én az elején 5:15-ösöket.

2:07 a félmaratonom, nem rossz, de ugye itt a nehezebbik fele még hátra van. A Telekom Vivicittám 1:55 lett, magam is meglepődtem…

Futunk az alsó rakparton dél felé, a város fantasztikus, de az erő egyre fogy. Banándoppingot használok. Budafoki úti visszafordító azért jó, mert lecsekkolhatjuk hogy kb. hol járunk időben, teljesítményben… Jól állok. A 4 óra 30-as iramfutók bőven mögöttem vannak.

Sőt, látok ismerőst, aki  tíz évvel fiatalabb de egy kilométerrel mögöttem van. De még csak 28 km…

Aztán 30 km-nél kezdődik a tánc… Minden mozdulat nehéz. A zenés pontok és a frissítések besűrűsödnek, ez jó, mert elvonja a figyelmet a fáradtságról.

A Pesti alsó rakparton már a minden mindegy című nóta megy nálam. Minden frissítés végigsétálok, de a köztest végigfutom. Valahonnan van energiám.

32 km: energia off. Mindjárt feladom. Nehogymámagamongyamámeg!!! Akkor is futok!

32-39 km: nem tudom, mi volt. Küzdelem a majdnem feladás és az életért küzdés között. A maratont tisztelni kell. Itt értettem meg.

39-től már van erő, a pulzus is jó, de a láb kevés. 50 métereket belesétálok.

Utolsó kilométer: sok erőm van, jön a cél, más ember lettem (bár ez is iszik)…

Maratonista.

Ezt az érzést még sokszor szeretném átélni.

Nagyon jó.

maratonfutas.huHírekMaratoni történetek
Egy rosszullét után olyan drasztikus életmódváltásba kezdett Cservák István, s olyan gyorsan leadott húsz kilót, hogy kollégái pedzegették, nem rákos-e... Innen vezetett az út a 31. SPAR Budapest Maraton®-ig, amire viszont nem nevezett volna, ha nem nyer egy ajándék részvételi lehetőséget. De még sokszor szeretné átélni a maratonista-érzést. Egy éve...