Próbatétel 42 évesen – Kokó 2012-ben indul a SPAR Budapest Maratonon
Szinte adja magát az ötlet: 42 évesen lefutni a 42 kilométert. Kovács Kokó István olimpiai, világ- és Európa-bajnok ökölvívónk 2012-ben életében először vág neki a klasszikus távnak a SPAR Budapest Nemzetközi Maratonon. Az egykori profi bokszolóval arról beszélgettünk, milyen célok motiválják, hogyan szeretné teljesíteni a maratont 42 esztendősen.
Az állóképesség alapja a futás. Nyilván nincs ez másként az ökölvívóknál sem. Milyen volt a futáshoz való viszonyod aktív sportoló korodban, hozzátartozott-e az edzésekhez, hogy futnotok is kellett?
Az ökölvívóknál a kondíció szerves része a futás, az edzéseinkhez mindig hozzátartozott. Profi pályafutásom alatt szinte minden edzésnap futottunk, a reggeli órák mindig futóedzésekkel teltek. Heti rendszerességgel 20-25, néha 30 kilométert is lefutottunk. De volt, hogy 12X800 méteres szakaszokat futottunk, ami azért elég megterhelő, mert a nyolcszáz métereket három perc alá kellett szorítani. Sokszor erdei futások vártak ránk, amit nagyon lehetett szeretni. A gépen történő futás nem tartozott a kedvenceim közé, inkább a terepet kedveltem. Bármilyen furcsa, de nagyon szerettem futni a téli erdőben – a táj különleges szépsége vonzott különösen.
Mennyire maradt meg a futás a sportolói pályafutásod befejezése után?
A futás számomra leginkább az egészség karbantartását és a kondíció növelését jelentette. Ugyanerre használom most is: azért futok, mert szeretek futni, és tudom jól, milyen pozitív élettani hatásai vannak, ha mindezt rendszeresen csinálom. Ha valamilyen versenyen indultam, mindig az vezérelt, hogy magamnak bizonyítsam, mire vagyok képes.
Mennyi volt a leghosszabb táv, amit versenyen futottál?
A félmaraton. Életem egyik legjobbját futottam ezen a távon: 1:40-en belül voltam (Kokó ideje 1:34:49 volt – a szerk.). Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül.
Honnan jött az az ötlet, hogy 42 éves korodban maratont fuss?
Az athéni olimpián láttam a maratoni emlékművet. Elképzeltem, milyen lett volna, ha az Athén és Marathon közötti úton kellett volna futnom. Nagyon-nagyon hosszúnak tűnt volna, engem a félmaraton is elég rendesen kifárasztott. Ám több barátom, azt mondta, a félmaraton semmi a maratonhoz képest, a maraton egész más. Utánaolvastam, számos maratonista barátommal beszéltem, és ők is megerősítettek abban, hogy nagyon komoly próbatétel. Én pedig úgy éreztem, hogy egy próbatételre szükségem van, még akkor is, ha teljesen jól el vagyok a magam kis életével, és ha egészségesen élek. Szeretném lemérni, hogy vajon ennek a próbatételnek meg tudok-e felelni.
Szinte biztos vagyok a válaszban…
Én is úgy gondolom, hogy meg tudom oldani. De azért nehéz dolog. Ráadásul nem is akármilyen időben gondolkodom, mert szeretnék 4 órán belül maradni. Ez még pluszban nehezíti ezt a célkitűzést. Az egészhez pedig ideális időpont a 42. életév – ahány éves vagyok, annyi kilométert fogok futni.
Megelőztél a kérdéssel. Arra lettem volna kíváncsi, hogy bő egy évvel a maraton előtt van-e időeredményeddel kapcsolatos elképzelésed.
Van, persze hozzá kell tenni, hogy eddig nem próbáltam a futást ilyen hosszú távon. Kiindulási alapnak az 1:40-en belüli félmaratont tekintem. Ehhez azért tudni kell, hogy a félmaratonra nem készültem módszeresen, a maratonra pedig fogok. A célkitűzés már maga hozzásegít egy olyan, számomra kedves sportolói életmódhoz, amitől most egy kicsit távol állok. Remélem, sikerül teljesítenem a 4 óra körüli maratont. De ha nem, akkor sincs semmi baj, mert az első számú és legfontosabb cél a 42 kilométer megtétele.
Tavaly már futottál a SPAR Budapest Maratonon, akkor Darius Michalczewski és Erdei Zsolt volt a partnered a maraton stafétán. Mit tapasztaltál, milyen volt az esemény hangulata? Hogyan élted meg a versenyt?
A stafétából én vállaltam a legrövidebb, 8,7 kilométeres távot. De magának az eseménynek nagyon nagy hangulata volt! Láttam, milyen fantasztikus sportemberek vannak, és milyen hihetetlen futóenergiával rendelkeznek olyanok, akikből ki sem nézném, hogy egy maratont, vagy egy félmaratont le tudnának futni. A célba érkezés pillanata fantasztikus élmény volt! Kéz a kézben, lengyel és magyar zászlóval futottunk be. Ez az, amit jövőre szeretnék egyedül megoldani. Nagyon komoly és nehéz feladat lesz. Valószínűleg lélekben kell még jobban megerősödnöm. Abban reménykedem, hogy a szervezetem és a kondícióm bírni fogja.
Milyen indulást tervezel még ebben az évben, illetve a maratonod előtt?
Amikor megkapom a hírleveleket, vagy ha valamelyik barátom figyelmeztet, hogy fontosabb verseny közeleg, akkor, ha nincs más elfoglaltságom, és sikerül beillesztenem a naptáromba, akkor indulni szoktam. Az olyan rövidebb távú versenyeket, mint a T-Home Vivicittá, vagy a hasonló, 10 kilométer körüli távokat szisztematikusabb felkészülés nélkül tudom teljesíteni. Ezekre nem is készülők különösebben, csak ha jön, mondjuk a T-Home Vivicittá, akkor előtte két héttel lemegyek a Margitszigetre futni. Majd valamikor fél évvel-nyolc hónappal a maraton előtt kezdek el ténylegesen edzésterv alapján, ha nem is napi, de legalább heti három-négy alkalommal futni, és készülni lélekben is.
Ha sikerül a maratonod, Kovács Kokó István rendszeresen ott lesz a SPAR Budapest Maratonok rajtjánál?
Nem tudom, milyen élménnyel ajándékoz meg a 42 kilométeres táv. Várjuk meg a maratont, legyen meg az első 42 kilométerem, legyen jó az időeredmény, de a legfontosabb, hogy érezzem jól magam futás közben és utána is. Aztán ha ez jól eső érzést hoz, akkor ott leszek máskor is.
Ambrus Vilmos
