Mindhárman a futás szerelmesei, de ez három különböző korosztályt, életutat és motivációt jelent, viszont a céljuk egy és ugyanaz: október 11-én első alkalommal lefutni a SPAR Budapest Maraton®-t.
– Miért indultok a 30. SPAR Budapest Maraton®-on?
Csajbók János (42 éves): – Megfogadtam magamnak, hogy 42 évesen lefutom a 42 km-t. És eljött az én időm, mert most októberben ünneplem 42. születésnapomat. Az időeredmény tulajdonképpen nekem pillanatnyilag mindegy, csak érjek célba, és akkor nagyon boldog leszek, mert ezt a megmérettetést kizárólag saját magamért csinálom.
Kóti István (60 éves): – Dacból, bosszúból. Miután 2013-ban rosszul lettem futás közben az orvosok eltiltottak ettől a sporttól. De nem találták a rosszullétem pontos okát, én pedig úgy gondoltam nem adom fel, és megmutatom nekik és minden kétkedőnek, hogy közel 60 évesen is lehet olyan formában az ember, hogy versenyeken induljon el, vagy akár nekivágjon még a maratoni távnak is.
Arany Enikő (23 éves): – Egy ideje egyre többet futok, teljesítettem már félmaratoni távokat, de eljutottam arra szinte, hogy azokat már kevésnek éreztem, így úgy gondoltam jöhet a 42 km. Illetve tavaly volt egy felhívás a facebookon, hogy fuss 2015-ben 2015 km-t, azt terveztem, hogy a SPAR Budapest Maraton®-ig teljesítek 2000 km-t, de ez már múlt kedden megvalósult, így ebben az évben már biztosan többet futok, mint 2015 km.
– Miért pont a futást választottátok?
CS. J.: – Amikor hallottam, hogy a környezetemben milyen szenvedéllyel beszélnek a futásról, magam is kedvet kaptam hozzá. Ez 4 éve történt, azóta rendszeresen húzok futócipőt és nagyon élvezem.
K.I.: – Mindig is szerettem ezt a sportot. Fiatalon tájfutó voltam, és lényegében körbefutottam az egész országot. Majd következett 30 év szünet, de nem tudtam végleg abbahagyni, így a mai napig is része az életemnek és nem utolsósorban kiváló stresszoldó hatása van.
A.E.: – Korábban atletizáltam, de azt nem szerettem ennyire, a futás igazi szabadságot ad, és közben teljesen kikapcsolok, és a saját gondolataimba merülhetek.
– Sokan úgy tartják, hogy ez monoton sport. Igaz ez?
Cs.J.: – Én a szabadban futok Ágasegyházán, sokszor földúton vagy nehezebb terepen, ez szerintem nagyon változatos, semmiképpen sem unalmas, ugyanúgy ahogy a SPAR Budapest Maraton® útvonala is izgalmas kihívás. Rengeteg látnivaló lesz sok futóval, lényegében az ilyen versenyeken folyamatosan pörögnek az események.
K.I. – Egyáltalán nem monoton a futás, ugyanis közben látom a várost, az embereket, ismerősöket, ismeretleneket és így sosem ugyanolyan az út.
A.E.: – Én mindig észreveszek valami újdonságot miközben futok, ilyenkor figyelek az olyan apró részletekre is, amelyek mellett lehet, hogy elsétálnék, és így teljesen ki tudok kapcsolni, ha meg úgy érzem, hogy kell egy kis változatosság, akkor változtatok a tempón, vagy más terep felé veszem az irányt.
– Hogyan készültök életetek első maratonjára?
Cs.J.: Leginkább félmaratonokat futok, szeptemberben már háromszor lefutottam a 21 km-t. De persze én is kisebb távokkal kezdtem. Emlékszem, legelőször 1,5 km-t alig bírtam lefutni, nagyon fájt, aztán jött a 3-3,5 km, ezután a félmaraton párban, majd a félmaraton egyéniben, és most jön a 42 km. Fokozatosan emeltem a tétet az edzettségi szintemnek megfelelően, szerintem csak így sikerülhet, de az biztos, hogy hosszú út áll előttem.
K.I.: Idén már lefutottam három félmaratont, így a FélmaratonMánia keretén belül megszereztem a harmadik érmemet. Ettől függetlenül tudom, hogy nehéz lesz a 42 kilométer, de bízom az erőmben. A hosszú kihagyás után fokozatosan jutottam el erre a szinte, mindig egy kicsit több kilométert tettem meg, és a munkahelyemen lévő futókör is sokat segített a felkészülésben.
A.E.: Mivel rendszeresen futok, a felkészülés lényegében nálam folyamatos, valamint a félmaratonok is hozzájárultak ahhoz, hogy meglegyen a kellő erőnlétem. Ennek ellenére tudom, hogy nem lesz könnyű, ahogy hallottam, különösképpen a 30. kilométer után az emelkedő nagy kihívás.
– Milyen távok vannak tervbe véve még a maratonon kívül?
Cs.J.: Még ebben az évben a FélmaratonMániát is szeretném teljesíteni. 4 évszak 4 félmaraton, nem lesz téli szünetem.
K.I.: A rövid távú tervem az, hogy lefussam a 42 km-t 60 évesen, a hosszú távú tervem pedig, hogy ameddig csak bírom erővel, futhassak. De az biztos, hogy az újévet is futással kezdem majd.
A.E.: Egyelőre a maratont szeretném megcsinálni erre koncentrálok, élvezni akarom ezt a 42 km-t, úgy mint az idén eddig megtett 2000-t is. De lényegében a „Fuss 2015-ben 2015 km-t” célomat már kipipálhatom.
(molnara)
