Sorozatunkban, amit hol ezen, hol pedig a felmaraton.hu oldalon bővítgetünk, külföldi lapok magyar, maratoni-félmaratoni vonatkozású cikkeiből szemezgetünk. Most a februári olasz kiadású Runner’s World-ből olvashattok eredetiben és magyarul is egy riportot Irene Righetti tollából. Futni érkezett tavaly a SPAR Budapest Maraton® Fesztiválra, és egy hosszú városnézéssel is összekötötte utazását. És aztán megírta. Lássuk hát!
(A képekre kell kattintani, és akkor azok nagyban is láthatóak lesznek.)
Budapest két szíve
A Duna által félbevágott magyar főváros csodás várakban, gyönyörű hidakban és történelmi fürdőkben bővelkedik, ezen kívül van ott egy egész sziget is, ami remek hely a futásra. A maraton októberben lesz, a félmaraton pedig tavasszal.
FUTÁS A DOMBON
A Várhegyen futva, azon dombon, ahol a Budavári Palota is fekszik, és ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a Dunára
AZ ÉBRESZTŐÓRA még napfelkelte előtt csörög. Még korom sötét van, mindenütt síri csend. Nem vagyok híve a koránkelésnek, de nincs más választásom, mert a gépem reggel 7-kor indul. A reptéren megkeresem a beszállókaput, aztán elhelyezkedem egy széken, ami túl kemény ahhoz, hogy elbóbiskolhassak, így elkezdem olvasni a Budapestről szóló útikönyvemet. Nem sokkal később egy nő nagy szemekkel és göndör hajfürtökkel leül mellém, és elkezd hozzám angolul beszélni. Elmeséli, hogy ő magyar, és már 23 órája úton van, mert kiment Amerikába meglátogatni a húgát. Ezen kívül van egy lánya, aki hozzáment egy híres zenészhez, ő pedig folyton a világot járva koncertezik. Megállás nélkül csak mesél és kérdezget, arra kíváncsi, hogy hova tartok épp, majd elmosolyodik, mikor elmondom neki, hogy épp a magyar fővárosba igyekszem a maratonfutás miatt. “Maraton, tényleg? És milyen útvonalon halad majd a verseny? Hogy hívnak? Szurkolok majd neked” – mondja határozottan. Laza, hétköznapi ruhát visel, a lábán futócipő, tele van energiával, mégis kissé visszafogott, romantikusnak tűnik, pont, mint a város, ahonnan jött: Budapest.
A Duna partján fekvő magyar főváros csodás várakban, gyönyörű hidakban és történelmi fürdőkben bővelkedik (nagyjából 80 forrással), ezen kívül van ott egy egész sziget is, ami remek hely a futásra. Egy 1,8 millió lakost számláló nagyváros, aminek mindjárt két szíve is van: a folyó nyugati partján fekszik a dombokkal tarkított Buda, míg Pest a keleti oldalon található. Két merőben különböző rész, sőt 1873-ig két külön város volt: Pest kaotikusabb és modernebb, ezzel szemben Buda egy klasszikus antik terület a Várheggyel és a dombbal, melynek tetején ott a Budai Vár, ahonnan csodás panoráma nyílik az egész városra. Itt található a Budavári Palota (valaha a magyar királyok székhelye volt), a neogótikus stílusban épült Mátyás templom, melynek tetejét színes rombuszalakzatokkal díszítették, Szent István király (Magyarország alapítójának) lovas szobra, és a szépséges Halászbástya, egy igazi fellegvár hét csúcsos süvegű kőtoronnyal, amik a magyar vezéreket szimbolizálják, akik elfoglalták a Kárpát-medencét, ahonnan megcsodálhatjuk a lélegzetelállító panorámát. És épp ennek a lenyűgöző épületnek a terasza az, amit első este meglátogatok néhány olasz futótársammal együtt. Egy csigalépcsőn haladva jutunk el a legfelső emeletre, ahol egy pohár italt szürcsölgetve gyönyörködünk a dunai panorámában. A környező területet egyértelműen a 268 méter széles Parlament uralja a szimmetrikus, magas tornyokkal és magyar uralkodók szobraival ékesített “szárnyaival”.
KÉP: EGY KIS KULTÚRA – A baloldali képen a Keleti Pályaudvar látható. Alatta a Szépművészeti Múzeum az aktuális időszaki kiállítással. Az alsó fotó a Margitszigeti futópályáról készült, mely az egész szigetet körbeveszi. A következő oldalon Irene épp a Hősök terén fut keresztül, ami a Városligethez közel található. Legalul pedig egy lenyűgöző esti és egy nappali kép a Dunáról.
MARGISZTIGET. Másnap úgy döntök, hogy bemelegítek kicsit a zöldellő Margitszigeten, ami nevét Margit hercegnőről, IV. Béla király lányáról kapta. Valaha vadászterület volt, manapság viszont fürdőknek és egy szabadtéri színháznak ad otthont, ezen kívül van itt egy tartán borítású, 5,3 km hosszú futópálya is, ahol zavartalanul hódolhatunk kedvenc szenvedélyünknek. A belvárosból nagyjából húsz perc alatt meg is érkezem ide taxival, de villamos és busz is jár errefelé, a megállójuk a sziget déli részén van.
Úgy harminc percet futok, közben több száz futóval találkozom, és egyszer a szürke víz habjai által simogatott pesti oldalban gyönyörködöm, máskor pedig a parkban gyökerező számtalan, idős fában. Elég párás napot fogtam ki, a környék kissé elmosódottan látszik, és eléggé elfáradok, mire végzek az edzéssel. Érzem, ahogy a vérnyomásom eléggé leesik, így visszatérek a hotelbe, hogy gyorsan letusoljak. Kicsivel később Marcóval, a fotóssal a Rétesház felé vesszük az irányt: itt aztán tényleg mindenféle rétest meg lehet kóstolni, édeset és sósat, amiket a vendégek szeme láttára készítenek el. A szakács megfogja a tésztát, és olyan szélesre feszíti ki, mint amekkora maga az asztal, így olyan vékony és könnyű lesz az egész, mint egy papírlap. Ezután készít belőle egy tésztatekercset, amit megtölt almadarabokkal, sajttal és fahéjjal, majd még melegében desszertként tálalja.
Egy kis éttermi kitérő elég is hozzá, hogy a vérnyomásom visszaálljon a megfelelő szintre, így a Központi Vásárcsarnok felé veszem az irányt, a nagy fedett piac felé, amit hatalmas kovácsolt vas lámpák világítanak be. Valósággal beleveszünk az árusok tömegébe, akik nagy halmokban árulják a hagymát, a különböző gumókat, és főleg a pirospaprikát, mindenféle formában: kis üvegekben, tubusban, porként, hosszú fürtökben. Még soha nem láttam ennyi pirospaprikát. Ki tudja, talán igaz a történet a magyar parasztlányról, akit arra kényszerítettek, hogy egy török basa háremében éljen Budán, majd a palota kertjében titokban kitanulta a paprikatermesztés csínját-bínját, és mikor kiszabadult, megtanította a falujában élő parasztoknak, hogyan is művelik ezt a mesterséget, végül pedig ez elterjedt az egész országban.
Lassan beesteledik, de úgy döntünk, hogy vacsora előtt még kirándulunk egyet hajón a Dunán, hogy éjszakai fényekben is megcsodálhassuk Budát és Pestet. Feltesszük a fejhallgatókat, hogy halljuk, épp mit is látunk pontosan a hajózás alatt (kommentár hallható választható nyelveken), miközben egymás után haladunk el a hidak alatt (amikből hét is van), amik összekötik a két partot: a Lánchíd és az Erzsébet híd csodálatos, de ott van az elképesztő Szabadság híd is, mely a XIX. században épült szecessziós stílusban, a Millenniumi Országos Kiállítás tiszteletére.
A VERSENY NAPJA. Elérkezett a maraton napja, egész éjjel esett (már értem, mi okozta az alacsony vérnyomást), érdekes módon azonban még sincs hideg, elég egy póló és egy rövidnadrág. Köd van, a nap is megbújik a nagy szürke felhők mögött. A rajtterülethez érünk a Városligeti park közelébe, ahol a mesés Vajdahunyad vára áll, amit egy mesterséges tó ölel körbe, ami telente korcsolyapályaként működik. Kicsit odébb megyek, hogy lássam a szépséges Hősök terét a félkör alakban elhelyezkedő, magyar vezéreket ábrázoló szobrokkal, amik valósággal bámulnak, miközben a nyújtásokat végzem. A felhozatal bőséges: maraton, 30 km-es táv, négyfős váltófutás, 7 km-es táv. Én a legrövidebb távot választom, mert nem készültem eleget a versenyre. A rajtot követően a tér felé vesszük az irányt, majd rátérünk a hosszú, fákkal övezett Andrássy útra, a 2300 méter hosszú útra, mely összeköti a parkot a belvárossal, majd újra visszavezet minket a zöldellő területre. Rövid, de látványos útvonal, mely előkelő, régi épületek közt kanyarog, és háromszor is érinti a gyönyörű teret. 7-8 éves gyerekek robognak el mellettem, meglepő könnyedséggel szaladva, láthatóan remekül szórakoznak. A célban medál kerül a nyakamba (ahogy mindenkiébe, nemcsak a 42 km-es távot teljesítőknek), kapok gyümölcsöt, egy flakon vizet és egy energiaszeletet.
Futóbarátaimmal, akik a maratoni távra neveztek, jóval később a hotelben találkozom. Áradoznak az egyedi, valóban lenyűgöző útvonalról, mely során az egész várost bejárták.
KIÁLLÍTÁS ÉS ÚSZÁS. Egy kis nyújtás, majd méltó befejezése a napnak: Egon Schiele (1890-1918) időszaki kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Egy impozáns, neoklasszicista épület a Hősök tere szomszédságában. Rövidnadrágban és futócipőben járkálok a fura alakzatok között, a képeken hosszú karú, elnyűtt kezű emberek, betegségtől elgyötört férfiak és nők láthatók. Futás és művészet: végre sikerült egyesítenem két egymástól ennyire távol álló világot. “Újat akarok látni, újat akarok megismerni, sötét tavakat kóstolni, recsegő fákat, vad szeleket látni, korhadt kerítéseket bámulni” – ahogy egyik levelében az osztrák festő írja. Miért is nem fordítunk nagyobb figyelmet a természet hangjaira?
Az túra az expresszionista festmények között egyszer csak véget ér, szinte észre se veszem. A múzeum kijáratánál veszek egy rétest egy bájos asszonytól. Háromfajta is van: erdei gyümölcsös, almás és fügés. Egy fügéset választok, amiben mazsolaszemek is vannak, és valamilyen karakteres fűszer, de nem sikerül rájönnöm, hogy mi. Ez az én könnyű ebédem, mielőtt elmerülnék a Gellért Fürdő meleg vizében, mely a város egyik legismertebb és legrégibb fürdője. Taxival érkezem. Amint meglátom a varázslatos fürdőt, tátva marad a szám: szecessziós stílusban épült, igazán elegáns, mégis barátságos hely, egy szempillantás alatt visszarepít az időben. A nagymedencét vékony, magas, elefántcsont színű oszlopok veszik körbe, amik a mennyei vízből indulnak, és felérnek egészen az üvegtetőig, ahonnan borostyánszínű fény árad. Elmerülök a 38 fokos vízben, és közben azt képzelem, hogy egy korabeli ruhát viselek, míg mellettem két úriember sakkozik éppen. A sakktáblán még szinte az összes fekete és fehér figura fent van, mindketten meredten figyelik őket, de egyikük sem mozdul.
A játék hosszúnak és megjósolhatatlannak ígérkezik, talán néhány óra múlva egy sakk-mattal végződik majd, mikor én már úton leszek hazafelé Olaszországba, és épp a következő lépésemen – akarom mondani maratonomon – töröm majd a fejem.
NEM CSAK MARATON. Ezen az oldalon a legutóbbi Spar Budapest Maratonon készült képek láthatók: a klasszikus 42 km-es távon kívül választható még 30 km, 4 fős váltófutás, maratonka (7 km) és fun run (2,7 km). A baloldalon fent az látható, amint a Lánchídon futnak át a versenyzők, mely Budapest legrégebbi (1849-ben készült el) és legismertebb hídja, nevét pedig a kovácsoltvas láncokról kapta, amik a klasszicista pilléreket kapcsolják össze, így tartva a szerkezetet. Jobboldalt lent pedig a szecessziós Gellért Fürdő képe látható a belső medencével, jobbra pedig a Vajdahunyad vára, ami ma a Mezőgazdasági Múzeumnak ad otthont.
INFO POINT
A HELY
Budapest, a Duna királynője, Magyarország fővárosa.
ELJUTÁS
A WizzAir fapados járatokat üzemeltet a milánói Malpensa reptérről, Bergamoból, Rómából és Nápolyból. A Lufthansa és az Alitalia is üzemeltet közepes árfekvésű menetrendszerinti járatokat. A Ferihegyi repülőtér a központtól délkeletre, 20 km-re található, három terminálja is van. Az 1-es terminált kizárólag a fapados járatok használják.
MIKOR UTAZZUNK
A legalkalmasabb időszak, hogy Budapestre látogassunk a tavasz és az ősz, ugyanis nyáron gyakori a forróság, télen pedig a nagy hideg.
PÉNZNEM
2004 óta Magyarország az Európai Unió tagja, de azóta is a régi pénzüket használják, a magyar forintot. (1 euró kb. 300 Ft.)
TERMÁLFÜRDŐK
A szecessziós stílusban épült Gellért az ország egyik legrégebbi fürdője (www.gellertbath.com). A Városligetben található Széchenyi fürdőben nagyjából 16 hideg és meleg vizű medence van (www.szechenyibath.com).
A MARATON
A 29. Spar Budapest Maraton (www.budapestmarathon.com) 2014. október 12-én kerül megrendezésre.
A FÉLMARATON
Tavasszal, 2014. április 13-án lesz a Telekom Vivicittá Félmaraton (http:www.budapestmarathon.com/spring_halfmarathon/index.html).
ONLINE
http:it.gotohungary.com
