Az új cipő a jó cipő? Milyen cipőben érdemes maratont futni? Erre a kérdésre is válaszol Szűcs Csaba, magyar maratoni csúcstartó, a Spuri Futóbolt tulajdonosa.
Egy maraton, legyen az az első vagy a sokadik, mindig jegyzett mérföldkő a futó sportéletében, és mivel a 42,195 km-s távot jellemzően talpon és futócipőben követjük el, az eseményhez megfelelő cipő kiválasztása nagyon is fontos kérdés.
A futócipő-kínálat már rég túlnőtt azon a nagyságrenden, amely szabad szemmel követhető. Amatőr futóként nem könnyű eligazodni a technikai újdonságoktól duzzadó kínálatban, sok a kérdés, és nehéz a választás, már ránézésre is bonyolult feladatnak tűnik meghatározni az összehasonlítás érdemi szempontjait.
A számtalan részletkérdést talán megelőzi az a fő kérdés, hogy feltétlenül szükséges-e új cipő a maratonfutáshoz?
A válasz igen – és nem. Ha a futócipőnk régi, akkor a maraton előtt mindenképpen javasolt újat beszerezni. A maraton rajtvonala mögé olyan cipőben érdemes odaállni, amely nem őrzi 50-100-nál több kilométer emlékét. Hogy miért? Mert a maratonfutás során a cipő az, amely vigyáz a futó legféltettebb kincsére, a lábára. Mindegy, hogy az első vagy a sokadik maratonnal nézünk-e szembe, garantáltan el fogunk fáradni a végére. Amikor pedig a mozgás szétesik, akkor a cipőé a főszerep. A már bejáratott, de mégis megfelelő csillapítással bíró cipő megvéd a nem ideális terhelés miatt bekövetkező sérülésektől.
Márkától és technológiától függetlenül igaz az, hogy az elhasznált cipő már nem tompít megfelelően, az aszfaltra történő folyamatos becsapódás hatását már nem csillapítja hatékonyan. A csillapítóhatás a lefutott kilométerekkel fordított arányban változik. Minél több a kilométer egy cipőben, annál kevésbé tompít. Persze a terhelés mértéke különböző: másként hat a cipőre egy túlsúlyos ember trappolása és egy etióp profi osonása. Bárhogy is van, azért 1000-1500 kilométer után minden esetben érdemes cipőt cserélni. Egy ponton túl ugyanis a cipőt már nem szabad aszfalton történő futáshoz használni. Ha a cipő nem hárít, akkor ugyanis a talajfogásnál keletkezett rezgés végigfut a testen, terheli a bokát, a térdet, a gerincet, és onnantól ezek mindegyike kitett a sérülés veszélyének.
Az utcai futóversenyeken a maraton általában 3 és 5 óra közötti időtartamban veszi igénybe a testet, vagyis egy átlagos futó 4 órán keresztül veri a lábát a betonhoz. Hogy is volna mindegy, hogy miben tölti el ezt a folyamatos és extrém terhelést jelentő időt a lábunk és a testünk?!
Az aranyszabály második tagmondata, hogy miként elhasznált, úgy vadonatúj cipőben sem szabad maratont futni. Miért is? Mert a cipő bizonyos tekintetben olyan, mint életünk párja: „lakva” ismerszik meg. Nemcsak minden cipő, de minden láb is más és más. A lábnak időre van szüksége ahhoz, hogy megszokja a cipőt, a cipőnek pedig türelemre van szüksége ahhoz, hogy hozzáidomuljon a lábhoz – akár egy valódi párkapcsolatban… Minden egyes cipőben más érzés futni, kell néhány együtt eltöltött kilométer ahhoz, hogy a cipőnk dinamikáját megérezzük.
Már csak az a kérdés, milyen cipőt válasszunk?!
Erre a kérdésre sok válasz létezik. Az utcai maratonfutáshoz feltétlenül kemény, vagyis betontalajra elgondolt cipőben álljunk rajthoz. A választást ne a cipő ára határozza meg, és ne esztétikai szempontok döntsenek. Vagyis ne színre és szagra válasszuk ki futóéletünk társát. Mindenképp a lábállásunknak megfelelő cipőt válasszunk, és ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, feltétlenül kérjük szakember segítségét!
Mivel a maratonfutás hosszú igénybevételt jelent a testnek, könnyen belátható, hogy nem mindegy, mennyi súlyt viszünk magunkkal a lábunkon órákon keresztül. A futócipők az elmúlt 10-20 évben egyre könnyebbé és könnyebbé váltak. A cipő súlya természetesen az időeredményre is hatással lehet. A versenycipők mindössze 150-200 grammot nyomnak, miközben egy átlagos edzőcipő súlya 300 gramm felett van. Fontos tudni azonban, hogy a kifejezetten versenycipőnek titulált konstrukciók bizonyos dinamikai elvárással is bírnak, vagyis a kellően gyors futók számára készülnek. Adott tempó alatti maratonfutásra ezek a modellek nem alkalmasak, vagyis egy átlagfutó esetében nincs értelme versenycipőt vásárolni, az önmagában nem fog csodát tenni.
Tempótól függetlenül a maratonfutás életünk fontos eseménye, ne kockáztassuk a sikert és a pozitív megélés esélyét azzal, hogy elhasznált cipőben állunk rajthoz. Ha holnap is futni akarunk, ma legyen jó cipő a lábunkon!
