Újabb részéhez érkezett a sorozat, amiből képet kaphatunk arról, hogyan is látják a külföldi sportolók-újságírók a hazai őszi nagy rendezvényeinket. Most a német Condition magazin decemberi számából egy cikk magyar fordítását mutatjuk meg – és az eredetit is, természetesen. Ez sem szokványos maratoni beszámoló.
28. SPAR BUDAPEST NEMZETKÖZI MARATON
„HAJRÁ, HAJRÁ” – 42 KM-ES VÁROSNZŐTÚRA BUDAPESTEN
Képaláírások:
Egy mosoly a fotósnak, amint áthaladnak a futók Budapest Szabadság-hídján.
Résztvevők a Lánchídon, Budapesten
A szerző, Dagmar Wienke a célbaérkezés után találkozott a futólegendával, Ron Hillel
Szöveg és fotók: Dagmar Wienke
Október közepe a maratonok lakodalma. Köln, Essen, München, Chicago, Eindhoven, az olaszországi Capri és a svájci Graz is többek közt a futók kegyeit keresik. Még Budapest is. Ez is egy maraton a sok közül? Nem egészen.
„Hajrá, hajrá” hallatszik végig a maraton útvonalán. Legkésőbb a 42. kilométer után rájöttek a futók – akik a résztvevők egy harmadát képezték – hogy ez annyit tesz, hogy „Gyerünk, fuss!”. „Azon fáradoztunk, hogy lelkessé tegyük a budapesti lakosságot a maraton iránt” mondja Szoó Attila a rendezvény marketingvezetője. És valójában, a szervezőknek ez tényleg sikerült. Szűken összezsúfolva állt a tömeg az út szélén és kísérte a futókat kilométerről kilométerre, csak egy kis lélegzetvételnyi szünetet hagyva Budapest északi részén. Számos együttes segítette őket, akik megadták a ritmust a futáshoz.
ALLEZ, ALLEZ
Az időjárási feltételek nem voltak olyan optimálisak ezen a napon a futóknak, nem úgy, mint a turistáknak. Párás levegő reggel, 22 fok és napsütés délben. De mindenesetre sokkal jobb volt, mint Kölnben a szél és a hideg ellen harcolni. A futók tömegében nemzetközi kommunikáció zajlott. „Allez, allez” buzdította egyik futó a másikat. A maratonturisták közt a franciák képviseltették magukat legnagyobb számban. Angolok, olaszok és németek – ők 151-en neveztek – lengyelek, hollandok, szlovákok, finnek, amerikaiak és alig 100 svéd keltek útra október közepén, hogy futva hódítsák meg a „Duna gyöngyszemét”. A nemzetközi sokaságot összesen 68 nemzet alkotta. Több mint 22 000 maratonistát könyvelhettek el idén a szervezők, beleértve a csapatnevezéseket és a 30 km-es futás résztvevőit. A „maratonturizmus”; koncepciója felmenőben van. Budapest tehát dacol a trendekkel. Növekszik a nevezések száma és a magyar hobbifutók körében is egyre kedveltebb az ország fővárosában megrendezett maraton, sőt az ambiciózus futókat is a Dunához csalogatja. A nemzeti bajnokságok színhelye pedig a főváros.
A 42 KM TULAJDONKÉPPEN RÖVID
Kocsis Árpád, versenyigazgató, aki szintén maratoni futó, maga is szívesen fedez fel futás közben idegen városokat és szeretné átadni ezt a lelkesedést „saját” futóinak is. A legfontosabb látnivalók a Duna mentén találhatóak, ennek megfelelően tervezték meg az útvonalat is. A Hősök teréről indul a maraton, ahol egyébként számos turistacsoport lengeti a zászlóit, majd áthalad az egyik Unesco-világörökség részét képező helyen – az Andrássy úton, melyet jobbról és balról látványos bérházak vesznek körül és ott van az Állami Operaház is -, majd a Dunához vezet az út és érinti később a második Unesco-világörökséget, a budai Várnegyedet dunai panorámával, a Szabadság-híddal, a Lánchíddal, a Gellért-heggyel és a központi piaccsarnokkal. Budapest sok látnivalót kínál, így a 42 km-nek hosszabbnak kéne lennie tulajdonképpen. A rekordidőket tehát nem kellene észben tartania az embernek, ha ide látogat. Aki akarja, választhatja a kis 30 km-es városnéző túrát is. Ennél ugyanis a futók a 12. Km-nél rajtolnak és a maraton szintidejének megfelelően állnak be a futók sorába. Remekül működik.
ÓRIÁSI ELŐZÉKENYSÉG
Kizárólag futó szemszögből nézve az útvonal nem feltétlenül teszi lehetővé rekordidő teljesítését. A hidakra vezető kisebb emelkedők – négyszer kell áthaladni ezeken – észrevehetővé válnak a teljesítményen. Ezenfelül hét fordítópontot építettek be. A száguldás szerelmeseinek ez kevésbé van ínyére. A jó ebben mégis az, hogy a futók gyakrabban előzékenyek egymással. Eleinte ujjongva köszöntik, hátba veregetik egymást, később barátságos pillantások helyettesítik ezeket a gesztusokat. A végén, a 40. Km-nél meggyötört grimaszokkal haladnak egymás mellett. Az együttérző pillantások pedig megnyugtatóan hathatnak. Szűken 4000 maratoni futó ért célba ezen a napon. A versenyigazgató, Kocsis Árpád (DW1), állt a célvonalnál és gratulált minden egyes célbaérkezőnek a teljesítményéhez. Utána újra találkozhattunk egyik másik maratoni futóval – a járásukról felismerhetőek – a Széchényi gyógyfürdőben, amely 800 m-re található a célvonaltól. A nemzeti csúcstartó, Józsa Gábor, aki 2:22:58 h-val ért célba, szintén ott frissítette fel fáradt lábait.
Budapest 80 termálfürdőjével, Európa második legrégebbi metróvonalával, a világ második legnagyobb zsinagógájával és a harmadik legnagyobb parlamentjével a legek szecessziós városa. És ezt még kiegészítjük azzal, hogy Európában Budapestnek van az egyik legszebb maratoni versenye, hacsak nem az egész világon.
A szöveg eredetije >>> itt található.
