Bő egy évvel a 30. SPAR Budapest Maraton® előtt stoke-ot kapott, s utána kezdett csak futni. Ehhez képest csak a 36. kilométernél jött a „fal”. Ferenc történetéből bárki erőt meríthet.
A tavaly augusztus 28-án, amikor belekezdtem ebbe a szép sportba, ami a futás, még álmodni sem mertem volna, amit ma véghezvittem!
Mindennek volt egy előzménye, egy éve storke-om volt, 8 napig szubintenzíven feküdtem az Amerikai korházban, utána hetekig a rehabon voltam, tornáztattak és ösztönöztek, hogy ne adjam fel. Ott elindultam életem olimpiai versenyén, ahol csak az első hely volt elfogadható. Megnyertem!
2014. augusztus 27-én jött egy ismerős, aki azt mondta, nagyon kerek a fejem. Akkor a betegség miatt, hogy keveset mozogtam, és 105 kg lettem. Másnap előkerestem a legkényelmesebb sportcipőmet és kimentem futni. Sok séta volt az a bizonyos futásnak nevezett tevékenységben, majd jöttek a sikerek, az első legyőzött kilométer, az első 5 kilométer, és így tovább. Aztán lassan eljutottam 2014. november 16-i dátumhoz, és jött az első nagy megmérettetés, a siófoki félmaraton! Kipipálva, és nagyon élveztem minden kilométerét!
Majd jöttek a közösségi futások, ami még jobban motivált és megerősített, hogy a futás lesz az én BARÁTOM, nem fogok benne csalódni! A tavasz első nagy megmérettetése a Velencei-tó körbefutása volt, sikerült az is! Egyre jobban tetszett, hogy ilyen nagy távot is meg tudok hódítani!
Közben volt egy titkos álmunk, amit még decemberben találtunk ki magunknak a párommal. Akkor még az volt, hogy az Edinával közösen idén lefutjuk első maratonunkat! Közben az élet más tervet írt, jön a kisbaba! Így Edina nem tud futni maratont, de azért még a Wizz Air Budapest Félmaratont megcsinálta 5 és fél hónapos terhesen! 2015. július 20-án elhatároztam, hogy megcsinálom egyedül! Nekikezdtem komolyan felkészülni.
83 nap volt előírva a Nike Run edzésprogram szerint, összesen 770 kilométer volt előírva, benne a maratoni táv is, volt edzés, amit kihagytam bizonyos okok miatt, de összességében a 83. napig összesen 697 km-t futottam.
A SPAR Budapest Maratonon 36 kilométerig minden ment, mint a karikacsapás! Aztán jött az a bizonyos NAGY FAL, próbáltam lebontani, de végig a vállamra nehezedett, és ott is maradt a célig! Jöttek a nagy futók tanácsai, amiket kaptam útravalóra: ha nem görcsölsz és csak fejben van meg a fal, akkor ne állj meg, inkább sétálj, mert sokkal nehezebb lesz elindulni újra. Így is tettem, mentem 100 métert sétálva majd megint futottam, amíg engedte az agyam majd séta és megint futás… és beértem a célba!
Ma MARATONISTA LETTEM! Köszönöm mindenkinek, aki bízott bennem, köszönöm a JÓ ISTENNEK, hogy sikerült megcsinálnom és köszönöm a családomnak is!
Az időm 4 óra 43 perc 54 másodperc. Jó volt, na!
Köszönöm, hogy a FuTeam SE tagja lehetek, és büszke vagyok a varázspólómra, sokat segít mindig, mikor rajtam van. Fussatok, mert futni jóóóó!
